Közlemény
Az EMD Egyesület az alábbiakat kívánja közölni minden érdeklődővel:
Egyesületünknek mind a neve, mind tagságának és vezetőségének összetétele és mind bejegyzésének sorsa kétséges.
Mára elmondható, hogy az egyesület egy hosszú és fájdalmas agónia után gyakorlatilag kimúlt.
Az alábbiakban az utolsó néhány hét, hónap eseményeit és azoknak a közösségünkre gyakorolt hatását kívánjuk bemutatni, elmondani.
Igyekszünk kizárólag tényeket közölni – illetőleg olyan állításokat, melyekről úgy hisszük, hogy azok tények. Vádaskodni nem kívánunk, mert az csúnya dolog, de az olvasóra bízzuk a végső konklúzió levonását és a kialakult helyzet erkölcsi sommázását.
Az első komolyabb problémák még tavaly a Szolidaritás mozgalom bejelentésekor, megalakulásakor jelentkeztek.
Mivel mindannyian a demokratikus értékek iránti elkötelezettségből, azok megőrzéséért és a demokratikus értékek fontossága üzenetének a társadalomhoz való eljuttatásának igénye miatt alapítottunk egyesületet és alkottunk szellemi közösséget, ezért természetesnek vettük, hogy az ezen ügyért alapított szervezetünk is csak demokratikus módon működhet. Ezért volt furcsa maga a mozgalom bejelentése is, mert ebből a döntésből az egyesület tagságát teljesen kihagyták. Igaz, ez akkor még nagy feszültséget nem okozott, hiszen lényegében a Szolidaritás mozgalom létrejöttével teljesült egy olyan cél, melyet megalakulásunkkor megfogalmaztunk és kitűztünk. De elmondható, hogy már ekkor kialakult egy speciális kommunikációs rendszer és a későbbiekre jellemző döntési mechanizmus az egyesületen belül, mely úgy működött, hogy szegregálta a tagságot olyan formában, miszerint megkülönböztette a „sima” egyszerű egyesületi tagot az egyesület tisztségviselőitől.
A kétirányú kommunikáció nem jött létre a két csoport között, az egyesület tisztségviselői nem csak lényeges információkat tartottak vissza a tagságtól, de a döntéshozatali mechanizmusból is egyre inkább kihagyták a tagságot.
Ez a „rend” aztán állandósult, később nagyon komoly problémákat és feszültséget okozva. A következő, már jelentős konfliktusokat okozó helyzet a „visegrádi konferencia” volt. Pontosabban nem is maga a konferencia, hanem annak lebonyolítási módja és az ott hozott döntések. Az egyesület egyik alapítója és ügyvivője, Dávid János által szervezett megbeszélésen részt vettek a Szolidaritás társelnökei illetve egyesületünk tisztségviselői és néhány tagunk, akik később komoly munkát vállaltak a szolidaritás mozgalomban. A megbeszélés célja az EMD egyesület és a Szolidaritás mozgalom együttműködése, az elérni kívánt célok meghatározása és a hozzájuk vezető út stratégiai tervezése volt.
Az egyesületen belül az okozott igen nagy feszültséget, hogy a „mezei” tagság jelentős része nem tudott sem magáról a konferenciáról, sem az ott hozott döntésekről, az egész egy véletlen elszólás kapcsán derült ki, és ekkor szembesültünk először a ténnyel, hogy komoly demokrácia deficit mutatkozik egyesületen belül. Később a tagság rendelkezésére bocsátották a konferencián készült jegyzőkönyvet, mely tele volt olyan kifejezésekkel, hogy „elhatároztuk”, „tehát elhatároztuk”, és olyan az egyesület kommunikációját és későbbi tevékenységét alapjaiban meghatározó döntésekkel, melyeket az egyesület tagsága nem szavazott meg, nem hagyott jóvá.
A későbbiekben még számtalan hasonló – igaz, apróbb – dolog történt, melyek közös vonása, hogy az egyesület vezetősége nem tájékoztatta az egyesület tagságát, illetve a tagság jóváhagyása nélkül hozott döntéseket.
2012 február közepén a tagság részéről felvetődött az a kérdés, miszerint a január 2-i tüntetésen mennyi pénzt gyűjtöttünk össze és mi lett a sorsa annak a pénznek? Válaszul azt kaptuk, hogy nem lehet pontosan tudni, mennyi az annyi, és különben is, azt a pénzt odaadtuk a Szolidaritásnak, mert nekik gyűjtöttünk, és mindegy is, mert amúgy sem valljuk be mindet, mivel pártok is támogatták a tüntetést, fizessenek azok is.
Február végén aztán végleg felborult a bili. Egy véletlen elszólás alapján jutott a tagság tudomására, hogy egyesületünk egy külföldi szervezettől anyagi támogatáshoz jutott egy hazai alapítványon keresztül (2011-ben pályáztunk erre a támogatásra, de a tagság sem magáról a pályázatról, sem annak elnyeréséről nem tudott). A támogatás összege 25.000 dollár, melynek első részlete – 12,500 dollár – januárban megérkezett az alapítványhoz és hozzáférhető. A támogatásról és a pénz beérkezéséről tudott Székely Sándor társelnök, Dávid János, Bódi Beáta Ágnes és Varga Arnold ügyvivők.
A pénz sorsáról sok minden nem tudható, annyit tudunk bizonyosan, hogy jelentős részét (nem tudni, mennyit) már elköltötték, ennek kapcsán került elő egy szerződés másolata, melynek értelmében Varga Arnold felszámolás alatt álló cége vállalt és teljesített szolgáltatást, és állított ki számlát. Megkeresésünkre az alapítvány még annyit közölt, hogy történt nagy összegű (több százezer forintos) banki és ATM készpénz felvétel is. Az ügy kipattanásakor egyesületünk több tagja kilépett, távozott. Az egyesület vezetősége azóta sem hajlandó tisztázni a történteket, a pénzzel elszámolni nem tudnak, vagy nem akarnak.
Azzal kezdtük, hogy egyesületünknek mind a neve, mind tagságának és vezetőségének összetétele és mind bejegyzésének sorsa kétséges. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyesület bejegyzési kérelmét párhuzamosan több bíróságon, különböző nevekkel kezdeményeztük, körülbelül azonos alapítókkal, azonban úgy tudjuk valakik néhány nappal (héttel?) ezelőtt szintén kezdeményezték hasonló nevű egyesület bejegyzését. Egyesületünk vezetőségének az összetétele azért nem világos, mert a fent nevezett ügyvivők, illetve Székely Sándor és Vámos Anna társelnökök az „ügy” kipattanása után tisztségeikről lemondtak, azonban erről papír nincs, illetőleg közgyűlés, tisztújítás, tehát hivatalos herce-hurca nem volt.
Nos, röviden összefoglalva ez az EMD egyesület története.
Azért kívántuk a nyilvánosság elé tárni ezen belső ügyeinket, mert úgy hisszük, nem kívánhatjuk, követelhetjük a demokrácia és a tisztességes közélet megvalósítását a pártoktól és a kormánytól, ha mi sem tartjuk be a demokratikus játékszabályokat.
EMD egyesület
